Mutasd be mit választottál – ne felejts el linket adni hozzá (ha elérhető)! Miért ezt választottad, mi az ebben, ami megfogott a téma szempontjából? Szerinted a fizikai terek használatának kérdése inkább egyre fontosabb kérdéssé fog válni a jövőben, vagy inkább egyre kevésbé fontossá? Indokold is a válaszod!

A videó itt elérhető (NFC technology)

A választásom végül az NFC-re esett, ugyanis az a legújabb technológia, a helymeghatározásra is, de egyéb okos dolgokra is használható. Éppen ezért választottam, hiszen ma még igen csak gyerekcipőben jár a téma, de folyamatosan fejlődik, egyre több területen veszik hasznát a technológiának. Alapvetően egy adattovábbítási módként van jelen, első sorban a telefonkészülékekben. Ez egy összeérintéses küldést takar, amivel könnyedén tudunk más NFC kompatibilis eszközhöz csatlakozni és adatot továbbítani. Ennek tovább fejlesztése az a módszer, ami a leggyakrabban eszébe jut az embernek az NFC-ről, mégpedig az érintéses fizetés. Ma már a kártyánkat sem kell esetenként elővenni, hogy fizetni tudjunk a - szintén gyors - PayPass rendszerrel, elég mindössze a telefonunk, ami általában kéznél van. Emellett ott a helymeghatározás is, ami számomra újdonság volt, az órán hallottam róla először ilyen formában. De amiről a videóban szó van, az is nagyon érdekes felhasználási területe. Felragasztható vagy csíptethető, vagy csak asztalra rakható kis érmével tudunk bizonyos funkciókat ki-be kapcsolni, alkalmazásokat elindítani, némítani, stb... Ez például az autóban is nagyon hasznos, ha nem akarunk szöszölni a GPS elindításával, vagy hívás fogadásával. (Ígytalán a bírság is elkerülhető, ha közúton használjuk.)

Igazából nem tudom, hogy a fizikai terek kérdése mennyire lesz fontos a jövőben. Talán inkább igen. Még a mai napig is tud "szűkülni" a világ és egyre gyorsabban, kényelmesebben szeretnénk eljutni A-ból B-be, így ez a közlekedés terén továbbra is fontos kérdés lesz. Pont a napokban láttam egy koncepciót videón, ami  egy új típusú közlekedési eszközt modelleztek, ami egy vékony sínen fut, de több hajtóművel a levegőbe emelkedik és olyan 50-100 méter magasan, a város és fák felett, egy vezető sín mentén fut, egy gyorsabb vonat sebességével. A videóban látszatra a vonat és repülő közti átmenetet sejttette. Szóval van még mit kiaknázni, de a fontosság növekedésére vagy csökkenésére nem tudnék fogadni.

Mit gondolsz, Khan megközelítése tényleg képes forradalmasítani az oktatást? Miért? Indokold válaszod! Vajon Khan módszere működhet a képzés minden szintjén? Tehát az alapfokú, középfokú és felsőfokú oktatásban és a felnőttképzésben egyaránt?

Nagyon ötletesnek és előremutatónak tartom a videók segítségével való oktatást. Szerintem kifejezetten hasznos, legalább segítségként, de esetenként teljes egészében ki tudja tölteni a tanulás folyamatát. Ez utóbbi első sorban pont a matematikával kapcsolatos ismeretek terén igaz. Én például nagyon sokat szenvedtem az egyetemen a matek tárgyakkal és a mai napig van egy "mumus", ami folyamatosan kifog rajtam - az analízis.
A következő szemeszterben már muszáj teljesítenem a tárgyat, ha törik, ha szakad. És ehhez nagy segítségemre lesznek a kurzus mellett az oktatóvideók és természetesen a személyes korrepetálás is. Egyetértek azzal a gondolatával is Khan-nak, miszerint, ha az ember egyszer "ráérez az ízére" az adott témakörnek, megfelelő gyakorlás következtében, akkor sokkal gyorsabban fog haladni, mint addig és hirtelen már nem lesz lemaradott.
Mindenki különböző tempóban fogja fel az anyagokat és változó az időtartam, ami alatt el tudják sajátítani. Ha megadjuk a lehetőséget, hogy mindenki a saját tempójában dolgozhassa fel a tananyagot, mondjuk videooktatással, és annyiszor tekerhesse vissza, ameddig meg nem érti, akkor mindenkinek meg tudjuk adni a lehetőséget, hogy 100%-ban megértse az elhangzottakat és - fontos - utána egyedül is tudja alkalmazni. Így akár a diákok 80-90%-a folyamatosan 5-öst írhatna... Ez elég forradalmasító erejű.

Azt már kicsit nehezebb eldönteni, hogy ez minden szinten működhet-e. Ha őszintének kéne lennem, azt mondanám; nem. De a közoktatás szintjén mindenképpen. Elemi műveleteket elvégezni, alapfogalmakat megtanulni stb.. bőven meg lehet érteni videók segítségével. És az, hogy utána a tanár már a felkészült gyerekeket tudja terelgetni, az nagyon nagy előny. Persze mindig lesznek, akik semmilyen érdeklődést nem mutatnak a tanulás iránt, ezek a tanulók valószínűleg videókat sem nézegetnének, a lecke megírás mellett. De azzal, hogy interaktívabbak lesznek az órák és a technológiát is használjuk a tanuláshoz, talán többek számára teszi érdekessé a dolgot.
Visszatérve a szintek kérdésére, azt nem állítom, hogy mindenhol 100%-ban ez a megoldás, de.. ha az én példámat vesszük. -- Én nagyon gyengén áltam középiskola vége felé matekból, amikor jött a gondolat, hogy egy turbó felkészüléssel, az érettségi jól megírásával még elősegíthetem a tovább tanulásom. Akkor még nem volt ez a videós dolog elterjedt és tanárral csináltuk a tanulást, ami plusz időt és pénzt jelentett. Arról nem is beszélve, hogy segítséget csak akkor kaptam, amikor a tanárral legközelebb találkoztam. Ezen a videók egy az egyben segítettek volna, a tanár csak akkor jött volna, amikor már ezekből sem értem meg, és csak a problémás részeket magyarázta volna el. Ezzel sokkal olcsóbban és hatékonyabban készültem volna fel. Éppen ezért szeptembertől biztos, hogy ezt a vonalat fogom követni az eredményes vizsgához, - hogy a gyakorlat már tényleg csak gyakorlás legyen.

Mi volt a leginkább meglepő számodra az előadásban? Miért? Indokold válaszod! Mi a hasonlóság és a különbség a társadalmi és a nem társadalmi (például biológiai) hálózatok között?

A legfurcsább az volt, hogy a hálózatoknak nagyon nagy szerepe van a sejthálóban. Az, hogy nem a sejtek önmagukban számítanak, hanem, hogy milyen kapcsolatban állnak a szervezetünk többi sejtjével, az elég érdekes. Ebből adódóan az is meglepetést okozott, mikor azt mondta Barabási, hogy minden pillanatban, rengeteg hibás folyamat, hibás csomópont van a szervezetünkben, mégsem érezzük ennek legkisebb jelét sem. Számomra újdonság volt azt látni, hogy a véletlenszerű csomópont-kiiktatással milyen messzire tudunk elmenni, ahol még mindig működő hálózatot találunk. Ami már kevésbé volt utána meglepő, hogy célzott csomópont-eltávolítással már darabjaira lehet zúzni egy nagyon összetett, skálafüggetlen hálózatot. Érdekes, hogy akár az emberi sejtek, akár más hálózatnak az ismerete mekkora veszélyt is hordoz magában, a tudás mellett. Erről ugyan kevesebb szó esett, de minél jobban ismer egy erős, nagy, robusztus skálafüggetlen hálózatot egy rosszakaró, annál könyebb is azt tönkretenni. Gondolok itt most első sorban az élősködő vírusok, emberi szervezetre gyakorolt hatására. De ez sok területen megfigyelhető. Szóval számomra érdekes volt az előadás, és nagyon sok fontos dolgot adott nekem, első sorban a biológiai ismereteim tekintetében. :)

Hasonlóságot találni a társadalmi és nem társadalmi hálók között jóval könnyebb, mint különbséget találni - számomra. Egyikükre sem a véletlen háló a jellemző, ami az előadásban is bemutatásra került, hanem az exp. eloszlást követő skálafüggetlen hálók. Mindkét esetben tapasztalható egy folyamatos hálózati növekedés, ami ebbe az irányba tereli a hálózatok alakulását. A növekedéssel pedig keresik a népszerű csomópontokat, amiknek a segítségével gyorsabb útvonalon jutnak el szinte bárkihez. Mondjuk a biológiai hálókban ez feltételezés részemről, mert az előadásban nem igazán hangzott el. Magában a hálózatban nem igazán jut eszembe komolyabb különbség. Furcsa, de a hálózatok nagyjából ugyan úgy működnek mindkét esetben. Persze az egyik emberi kapcsolatokról, a másik pedig az élet működéséről szól, de a kommunikációs vonalak, és azok hálója hasonló működést mutat.

Mit jelent a content schock fogalma? Szerinted létezik a content shock? Mi a személyes tapasztalatod? Melyik oldalnak van szerinted igaza (akik szerint ez létezik és érdemes vele foglalkozni vagy, akik szerint ez pusztán merő kitaláció)? Melyik érvvel – ellenérvvel tudsz a leginkább azonosulni ebben a vitában? Miért?

A content shock - a blog szerzője szerint - az a jelenség, miszerint a folyamatosan gyarapodó minőségi tartalmak száma egyre nagyobb ütemben nő, míg a tartalomfogyasztásra szánt idő lassabban emelkedik, illetve a technológiai fejlődés által kínált tartalomfogyásztási módszerek is "kevesek ahhoz", hogy kövessék a trendet. Gazdasági szemmel, leegyszerűsítve; rohamosan növekvő kínálatot, egy nagyjából lineárisan növekvő -ráadásul határral rendelkező - kereslet fogad. Így egyre nagyobb a hangsúly a tartalom minőségén, ami nagyobb időráfordítást, ezáltal nagyobb költséget is jelent. Ezáltal egyre kevésbé éri meg az átlagos tartalom-előállítóknak.

Úgyan blogolni nem szoktam (eltekintve ettől a blogtól), más területen már találkoztam a jelenséggel. Azt legalábbis igen erőteljesen éreztem, hogy mit jelent a keresésekben az első találatok közt lenni a releváns témában és mit jelent egy jól bejáratott brand a fogyasztók számára. Bár a reklámlöltségek az online szektorban csökkentek, a versenytársak folyamatos online indulása mégis jóval nagyobb költséget ró a tartalom-szolgáltatókra, a kisebbeket sokszor ki is szorítja. Emellett tényleg csak az a plusz emelheti ki a többiek közül a "kishalakat", ami vagy innovatív a szakmában, vagy egyszerűen egy olyan plusz, amit a versenytárs nem tud nyújtani.

Az eddigiekből talán kiderült, hogy szerintem azoknak van igaza, akik a content shock léte mellett érvelnek, azonban azt a tábort erősítem, akik szerint nem hordoz magában akkora veszélyt, mint ahogy írnak róla. A jövőbeni technológiai és markering átalakulások talán követni fogják a trendet és lehetőséget nyújtanak a minőségi tartalmaknak a tömegek elérésére.

Az első számú ellenérv a content shock ellen, miszerint a nagyszerű tartalmak mindig is az élre fognak kerülni, sajnos pont megdőlni látszik. Így a blog írója mellett állnék ki, tehát a sok befolyásoló tényező jó részét, csak az igazán nagy büdzsével rendelkezők tudják majd megfizetni, és akár van ugyan olyan jó, vagy mégjobb tartalom máshol, a fogyasztó felé akkor is a nagy pénztárca kerül közvetítésre.

Mi a különbség az információs kultúra, a digitális kultúra és a hálózati kultúra között? Mennyiben értelmezi másképpen Z. Karvalics a mikro-, mezo- és makroszintet az órai anyaghoz képest? Számodra melyik értelmezés hasznosabb – az órai vagy a cikkben olvasott?

Ezek a megjelenési formák mind a kultúra, mint gyűjtőfogalom, részei. Az információs kultúra már viszonylag korán, a bináris rendszer megjelenésével egy idős és csak jóval később jelent meg ezen belül a digitális kultúra, amiben maximum fél évszázada van jelen a hálózati kultúra. Ezek csak részei a kultúra egészének, de egyre nagyobb szeletet hasítanak ki belőle. Ahogy nő a digitalizálódás, úgy nő a digitális kultúra az információson belül és ahogyan fejlődik a hálózati összeköttetés, úgy növi ki magát ő is. Lényegében tehát a különbség, hogy az információs kultúra részét képezi az összes digitális megjelenés, és azon belül képez egy részt a hálózattal is összekapcsolt digitális kultúra világa.

Makro szinten Karvalics két nézőpontot különböztet meg, illetve  a kultúra egészét vizsgálja és azon belül is különféle területekre osztja, ugyanis minden közegben mást-mást jelenthet a fogalom. Mindezt az órai anyag a folyamatok és berendezések konvergencia folyamatával magyarázza. Mezo szinten Karvalics kisebb-nagyobb társulásokat ért alatta "szubkultúra" néven. Példaként vett dél-koreai közösségeket, - ahol a hálózat gyorsan köznépesedett - hiszen a számítógépes játékok köré szerveződött közösségek, amolyan "klánok" is különböző nyelvi sajátosságokkal, szokásokkal rendelkeznek. Mezo szinten nem sok írásos maradványom van az előadásról, mindössze annyi összehasonlítási alapom van, hogy ott az Internetet magát kulturális tényezőnek vettük. Mikro szinten fedeztem fel a legmarkánsabb eltérést. Itt egy új megközelítést használ a szerző, mégpedig egy hármas tagolást, az egyén, kultúrában elfoglalt "képessége" szerint. Az elemi információs írástudás került a legalsó szintre, mint alapvetés (ilyen volt pl. a számolás, írás, olvasás képessége). A következő szint a középfokú információs műveltség, ahol a lényeges kérdés, hogyan használja a kulturális képességeit az egyén (milyen célokra tudja felhasználni). Végül pedig ott a felsőfokú információs műveltség, ami ennek a kiteljesedése. Ezek alapján sokkal részletesebben boncolgatja a szintet Karvalics. Az órai anyag alapján a hangsúly a szabad (ingyenes) információcserén volt, ami egyre inkább profitorientált irányba megy át és ennek a kultúra "fogyasztói" nem igazán örülnek.

Őszintén szólva, nem tudok választani a két szemlélet között, mert nagy ellentmondást nem találtam a kettő között (talán annyi, hogy meta szintet a tanulmány nem részletez). Kicsit más a megközelítés, de mindkét olvasatot érdekesnek találtam.

Te mit tettél volna Snowden helyében? Lett volna bátorságod feladni a kényelmes Hawaii állásod, elhagyni a családodat és a szeretteidet? Szerinted Snowden hős vagy hazaáruló? Mi lehet a motivációja? Miért csinálhatta ezt? Téged zavar személyesen az a mélységű és rendszerességű megfigyelés, amit az NSA végez? Tartasz attól, hogy konkrétan Téged megfigyelnek? Kell ettől bárkinek tartania vagy ez teljesen elvont dolog? Miért?

Nagyon nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy én mit tettem volna a helyében. Nekünk, átlag embereknek nincs rálátása arra, hogy pontosan milyen nyomás nehezedik valakire, akinek ilyen munkálya van. Nem érezhetjük át a munkahelyi körülményeket, az ottani szabályokat és súlyúkat, illetve azt sem tudjuk, enmyi idő alatt miként reagálnánk ezekre a dolgokra. Mindössze az alapján tudok dönteni, hogy elolvastam az ő álláspontját és összevetem a saját értékrendemmel. Nekem pedig - sajnos - nem lett volna bátorságom és talán késztetés sem, hogy feladjam a munkám, a családom, az életem a nyilvánosságra hozatallal. De hangsúlyozom - több év komoly munka után, ha olyan dolgokat élek meg, látok, hallok, amiket ő, akkor lehet, hogy én is a tiszta lelkiismeretet választanám.

Biztosan nem nevezném hazaárulónak, de hősnek sem. Ez nem egy hőstett, hanem - ahogy ő is fogalmazott - egy döntés, amit azért hozott meg, mert úgy érezte, joga van mindenkinek tudni, hogy milyen mélységig tudnak rólunk információkat és bárkit, bármivel elkapnak, ha akarnak. Ez számára iszonyatosan sérti az alapvető emberi szabadságjogokat és úgy látta, a helyzet csak fokozatosan rosszabb lesz, így lépnie kell. Nekem egy pozitív benyomás volt az interjú részlete. Helyesnek tartom amit csinált, egyáltalán nem etikátlan szerintem, de én nem biztos, hogy utána csináltam volna.

Engem szintén zavar az a mértékű megfigyelés, amelyet egyes kormányok, szervezetek végeznek. Én olvastam több összeesküvés elméletről, több forrásból és úgy vélem van alapjuk. Mivel jórésze találgatás, következtetés, így nehéz pontosan megmondani, milyen mélységben, mit, miért tesznek, de evidensnek tűnik a jelenség maga, hogy össznépi kontrollt akarnak egy bizonyos szinten.
A napokban lehetett arról is olvasni, hogy amerikában lassan kötelezővé tehetik a mikrochipek használatát - és nem az állatokban... Szerintem nagyon messzire mennek, de Snowden jól mondta, nincs vége, ez fokozatosan egyre rosszabb és rosszabb lesz ránk nézve. Kérdés, hogy meddig tudnak elmenni, vagy éppen meddig hagyjuk mi, hogy elmenjen az a szűk elit, aki a világot igazán a kezében tartja.
Sokat lehetne ezen elmélkedni, de, hogy ne nyújtsam hosszúra a posztot, legyen elég annyi, hogy zavar a dolog. És ha nem is az én életemben, de legkésőbb egy-két generáción belül rossz vége lehet.